 A kőkerítés napjainkban reneszánszát éli. Számtalan kőkerítés épült az elmúlt évtizedben, nincs az országban olyan település ahol nem épült volna. Sajnos mint oly sok más esetben, itt is bekövetkezett
a kereslet növekedésével arányosan növekedő hozzá nem értő kontár kivitelezők megjelenése. Ez azzal járt, hogy a drága pénzen megvett nem megfelelő alapanyagot (sok esetben külföldről behozott) nem megfelelő technológiával, nem megfelelő felületre, megmunkálás és szakmai hozzáértés nélkül szemmel láthatóan csúnyán és rosszul készítették el, drágán. Ezzel igazából a baj csak annyi, hogy nem javítható és és sok esetben bontás után nem újra hasznosítható a kő. A szépen kivitelezett kőkerítés titka a megfelelő kő megválasztása és megmunkálása (hiszen ez nem csempe amit "csak" méretre kell vágnunk). Kőkerítés készíthető terméskőből, faragott kőből, pattintott kőből, fűrészelt kőből, rusztikus kőből, lapos kőből, lapkőből, mészkőből, homokkőből, bazaltból, tört vagy fűrészelt gránitból és márványból. Bármelyiket is válaszuk, megfelelő szakember által elkészített kerítésünk nem csak szép lesz de több generációt is kiszolgál.
Kérdéseivel forduljon hozzánk bizalommal:
Email: info@epitoipar.net
Telefon: 06/20/351-7547.
Hazai kőfajtákKőkerítés képek A kő
Hazai kőfajták A legfontosabb, legelterjedtebb hazai kőfajtáink felsorolása:
Agyagpala: tömött, finom szerkezetű, lemezes szerkezete: Színe: szürke, fekete, selymes fényű Rideg, jól hasad, tartós, az időjárásnak ellenáll. Bányanedves állapotban vékony lemezekre hasítható. Felhasználása: tetőfedés. Előfordulási helyei: Felsőtárkány, Kisgyőr, Szarvaskő
Andezit: porfiros szerkezetű (apró kristályok közé beágyazott nagyobb kristályok). Színe: szürke, fekete, esetleg vörös vagy zöld. Rideg, ha az alkotóásványok üvegesek, akkor pattan. Bányanedvesen jól hasítható, megmunkálható. Felhasználása: falazatként belső burkolat kell rá. Külső burkolóanyag, kockakő, útkő, kerítésnek és lábazati anyagnak is alkalmas.
Előfordulási helyei: Szentendre, Dunabogdány, Visegrád, Dömös, Pilismarót, Komló, Zebegény, Szob, Márianosztra, Szokolya, Inóc, Nógrádkövesd, Nagyoroszi, Cserháthaláp, Püspökhatvan, Karancshegy, Lőrinci, Szurdokpüspöki, Nagybátony, Gyöngyös, Recsk, Tokaj, Tarcal, Erdőbénye, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Nadap, Sukoró,
Andezittufa: előfordulási helye: a Dunakanyarban Szentendrétől Pilismarótig, Nagyoroszi, Ipolydamásd, Nógrádverőce, Gyöngyös, Bogács, Sály
Bazalt: apró kristály szerkezetű. Színe: szürke, sötétszürke, néha fekete. Felhasználása: fagyálló, kültéri burkolásra alkalmas, elsősorban útburkolásra használták, de épületek is épültek belőle. Ház falaknál belső tégla burkolat szükséges. Közepesen megmunkálható, vágni nehéz, de hasítható. Előfordulási helyei: Badacsonytomaj, Nemegulács, Zalahaláp, Diszel, Uzsa, Sümeg, Sümegprága, Somló, Ság-hegy, Somoskő, Pécskő, Zagyvaróna.
Bazalttufa: előfordulási helyei: Szigliget, Tihany, Kissomlyó, Szergény, Sitke.
Dácit: porfiros szerkezetű. Színe: szürke, sárga, vöröses. Bányanedvesen jól hasítható. Felhasználása: szobrászat, burkolatok, kerítés és lábazati anyag. Előfordulási helyei: Szob, Márianosztra, Gönc.
Dácittufa: előfordulási helyei: Demjén, Mázaszászvár.
Diabáz: kristályos, szemcsés szerkezetű. Színe: zöldesszürke, fekete foltokkal. Nehezen munkálható meg, szabálytalanul hasad. Felhasználása: rusztikus kőkerítés és lábazat. Előfordulási helyei: Szarvaskő, Mónosbél, Sirok.
Dolomit: tömött, kristályos szerkezetű. Színe: fehér, szürke, egyes fajtái rózsaszínűek. Rideg, könnyen töredező, repedezésre hajlamos, darabokban fejthető, faragni, fűrészelni nem nagyon lehet. Felhasználása: zúzalékos alakban használatos adalékanyagnak, útalapba, betonban úsztatókőnek. Előfordulási helyei: Buda, Budakeszi, Budaörs, Keszthely, Tapolca, Balatonfüred, Bicske, Szár, Tatabánya
Durva mészkő: lyukacsos szerkezetű, durva felületű. Színe: fehér, sárga, sárgásfehér Jól fejthető, darabolható. Bányanedvesen jól fűrészelhető, jól hasítható, faragható.
Felhasználása: házak építése, lábazatok, kőkerítések, homlokzatok. Előfordulási helyei: Budafok, Tétény, Érd, Bia, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd, Zebegény, Kemence, Bernecebaráti, Mátraszőlős, Fertőrákos.
Édesvízi mészkő: tömör, finoman kristályos szerkezetű. Színe: fehér, sárgásfehér, vassal szennyezett példányai vörösesek. Jól fejthető, darabolható. Tömbökben és padokban fejthető, jól faragható, csiszolható, fényezhető. Felhasználása: házak építése, homlokzatok, kőkerítések, lábazatok, épület díszítések. Előfordulási helyei: : Üröm, Budakalász, Pomáz, Süttő, Dunaalmás.
Fonolit: kristályos szerkezetű. Színe: zöldes-szürke. Igen szívós, kagylósan törik. Nehezen munkálható meg, nem hasítható. Előfordulási helyei: Hosszúhetény, Szászvár.
Gabbro: kristályos, szemcsés szerkezetű. Színe: zöldesbarna, esetleg fekete. Nehezen munkálható meg, jól fényezhető Felhasználása: falazatként csak belső téglafalazással. Előfordulási helyei: Lőrinci, Gyöngyössolymos, Sárszentmiklós, Szarvaskő, Mónosbél.
Gránit: kristályos, szemcsés szerkezetű. Színe: szürkés-fehér,esetleg rózsaszínes. Hirtelen hőmérséklet változásra érzékeny, pattogzik. Bányanedvesen jól megmunkálható, de igen kemény, jól csiszolható, fényezhető. Felhasználása: útépítésben szegélykő, díszítőkő, burkolókő, szobrok, párkányok, őrleményként adalékanyag. Előfordulási helyei: Székesfehérvár, Nadap,Pákozd, Sukoró, Véménd, Mórágy, Fazekasboda, Erdőmecske.
Hárshegyi homokkő: szemcsés szerkezetű, a szemcsék nagy része kvarc, kovasavval átitatott. Színe: fehér, sárga, barna, barnásvörös (kötőanyagtól függően). Közepes szilárdsággal rendelkezik, fagyálló. Jól fejthető, megmunkálható, hasítható. Felhasználása: elsősorban lábazati kőnek, homlokzati burkolat, kerítéseknek, oszlopoknak, ablakkeretek, könyöklők, sírkő, kereszt. Előfordulási helyei: Hárshegy, Budakeszi, Pilisszántó, Pilisborosjenő, Üröm, Naszály.
Permi vörös homokkő: kvarc, kovasavval és vastartalmú ásványokkal átitatva, néhol limonitos. Színe: vörös, a limonitos zöldes árnyalatú. Fagyálló, jó víz és tűzálló anyag, jól faragható. Nagy tömbökben fejthető, jól megmunkálható. Felhasználása: falazóanyagnak, lábazati kőnek, díszítőkőnek alkalmas, párkányok, lépcsőfokok is készülnek belőle, házak építőanyaga volt.
Előfordulási helyei: Balatonalmádi, Alsóörs, Balatonrendes, Felsőörs, Ábrahámhegy, Révfülöp
Réti mészkő: Síkvidéken, állóvízben keletkező több deciméteres üledékes mészkő. Színe: fehér. Puha, jól fejthető mészkő, kevésbé időtálló. Felhasználása: építőkő célra. Védeni szükséges az időjárás hatásaitól. Faragott darabjai könnyen kopnak. Előfordulási helyei: Kalocsa, Csólyospálos.
Riolit: üveges, mikroszkopikus kristályú. Színe: sárgásbarna esetleg rózsaszínű. Jól megmunkálható, hasítható. Előfordulási helyei: Sárszentmiklós, Gyöngyössolymos, Lőrinci, Kisgyőr, Demjén, Erdőbénye, Sárospatak.
Riolittufa: a vulkáni tufák összetétele megegyezik az anyakőzet összetételével, általában egyenletes szövetűek, apró szeműek. A kovával átitatott tufák nagy szilárdsággal és tartóssággal rendelkeznek, a felszínhez közeli rétegeik nem fagyállóak. Jól megmunkálható, bányanedves állapotban jól vágható. Felhasználása: ház építés, beépítésekor vakolni célszerű. Előfordulási helyei: Eger, Egerszalók, Andornaktálya, Szomolya, Bogács, Kisgyőr, Cserépfalu, Cserépváralja, Felsőtárkány, Noszvaj, Sirok, Erdőbénye, Bodrogkeresztúr, Szerencs.
Tömött mészkő: finoman kristályos szerkezetű, gyakran kövületek-kel, mészvázas élőlények maradvá-nyaival. Színe: fehér, sárgásfehér, sárga, egyes típusai rózsaszín, vörös árnyalatúak. Apró kristályos, sűrű szövetű díszes fajtáit márványnak is nevezik pl: tardosi, piszkei márvány. Vastag, nagy lapokban és tömbökben is fejthető, időálló. Felhasználása: külső, belső burkolatok, szobrok, lépcsők, keretek, jól faragható, egyes fajtái csiszolhatók. A tömöttebb típusai fényezhetők. Előfordulási helyei: Üröm, Budakalász, Tardos, Piszke, Tata, Zirc, Ajka, Tapolcafő, Pécs, Siklós, Villány, Nagyharsány.
Vissza a tetejére
Kőkerítés képek Fűrészelt mészkő lapokkal burkolt kerítés.Hegy és domboldalban épűlő házak, épületeknél nem csak kerítés szerepét tölti be, hanem egyszerre támfal is. A fővárosban Budán találunk sok ilyen megoldást a kőkerítések és támfalak ötvözetére. A megfelelően megválasztott kő fajtával és kő helyezési mintával nem csak egy hatalmas és nyomasztó kőfalat , hanem egy a szemnek szép, tetszetős és kellemes esztétikai hatást érhetünk el.
Faragott terméskőből rakott kőkerítés, boltíves átjáróval. Kellemes, barátságos, vadregényes, romantikus hatást értek el vele, pedig csak egy egyszerű kőkerítés. A család minden tagja megtalálja benne a saját örömét: a férfiaknak jó időben kellemes leülni egy barátságos borozgatásra, a fiuknak vadregényes kalandokat nyújt a megvédendő vagy éppen elfoglalandó várfal, a vár kisasszonyok akik az ifjú herceget várják, később a lopott csókok boldog pillanata, és a naplementék romantikája. Ennél többet kerítés nem nyújthat.
A kőkerítés egyik legfontosabb része a fedlap. A fedlap lehet egy darabból faragott vagy fűrészelt kőtömbből és elkészíthető több darab szabályos vagy szabálytalan kőből is. Ezek mellett elterjedt megoldás a műkőből illetve betonból előre vagy a helyszínen öntött fedlap és oszlop sapka is. A fedlap és oszlop sapka előre gyártott fajtáinál megtalálható az úgy nevezett "vízorr" (a csapadék víz lecsepegtetésére szolgáló vájat)ami meg akadályozza a víz végig folyását a kőkerítésen.
Folyami kőkerítés más néven kavics kerítés. Hazánkban nem elterjedt kőkerítés fajta, mer a hazai folyóink nem görgetnek le nagy mennyiségben ilyen méretű kavicsot. Duna és a Tisza jóval előbb lerakja az ilyen kavics terhét még mielőtt belépnének hazánkba, kisebb folyóink ilyen méretű kő hozadéka elenyésző. Külszíni bányászat (sóder bányák) során előkerülő nagy méretű kavics más ipari felhasználásra kerül. Szépségét egyedisége, jó színválasztása és keverése, megfelelő méretaránya adja meg.
A méretre fűrészelt kövekből különböző mintázatú felületeket lehet készíteni. A megfelelő minta kiválasztása az esztétikus kőkerítés egyik legfontosabb lépése. A kerítés méreteit is alapul kell venni a kő méretezésénél és a minta választásnál. Nagyon mutatós és tetszetős lehet nagyobb felületeken a vegyes méretekből készített kőburkolatú kerítés.
A fűrészelt kövek forma családjába tartozik az úgy nevezett téglakő illetve kőtégla is. A tégla formátumú kövek méretüktől függően önállóan, hordfelület nélkül is használhatóak kerítés építésre vagy más egyéb épület építésére is. Kerítésnek és külső homlokzatoknak ajánlott a keményebb, tömöttebb kőzetekből készült kőtégla.
Vissza a tetejére
A kő A kőzetek a bolygók szilárd anyagának kémiailag heterogén, többfelé megtalálható, nagy kiterjedésű ásványtömegei, vagy jellemző összetételű ásványtársulásai. Ezek mindig meghatározott természeti
folyamatban, egységesen képződnek. Az ásványokon kívül gyakran nem ásványos (amorf) anyagokat is tartalmaznak; ezek mennyisége egyes (főleg vulkáni) kőzetekben a kőzet tömegének akár 90%-nál is több lehet.
A kőzetekkel a kőzettan tudománya foglalkozik. Ennek két fő ága:
* a leíró kőzettan (petrográfia)
* a genetikai kőzettan (petrológia);
amelyek tudományos neveiket a petros=kő, graphos=írás, logosz=ige, értelem, gondolat, törvény görög szavak összetételéből kapták.
Alapvetően vagy monomineralikus vagy polimineralikus kőzetekről beszélünk, attól függően, hogy döntő többségében egyféle vagy többféle ásvány alkotja a kőzetet. Az elsőre a mészkő vagy a diatómaföld lehet példa, a másodikra mindenféle vulkanit.
A kőzeteket a leggyakrabban három fő tulajdonság:
* ásványos összetétel,
* kémiai összetétel,
* kőzetszövet (szerkezet)alapján jellemezzük.
Amikor a kőzeteket makroszkóposan (szabad szemmel, illetve nagyító lencsével) vizsgáljuk leírásuknál az alábbi szempontokra kell kitérni:
* szín;
* a törési felület jellege;
* fajlagos tömeg;
* szövet;
* a kőzetalkotó elegyrészek (ásványok, szemcsék, kőzetdarabok, ősmaradványok) részletes jellemzése:
- méretük,
- alakjuk,
- mennyiségük,
* a pórusok, repedések
- jellege,
- gyakorisága,
- elrendeződése,
- kitöltése;
* a mállásra, átalakulásra utaló jegyek;
* az esetleges egyéb jellegzetességek (zárványok, üregek stb.).
A kőzetek szabatos leírásához többnyire mikroszkópos vizsgálatra is szükség van: a többnyire szilikátos összetételű kőzetalkotó ásványokat vékonycsiszolatból, polarizációs mikroszkóp alatt, a fémek érceit felületi csiszolatból, ércmikroszkóp alatt vizsgálják meg.
Alapvetően fontos, hogy a kőzetek terepi (helyszíni) leírása közben rögzítsük az egyes, szabad szemmel megkülönböztethető kőzettestek térbeli viszonyait, rétegzettségét, tagoló felületeit és kapcsolataik egyéb, felismerhető ismérveit is.
A kőzetek leírásának Magyarországon is alkalmazható szabványa az MSZ EN 12407:2000 előírás; ennek magyar fordítása 2007-ig még nem készült el.
Genetikai típusai:
Képződésük módja szerint:
* A magmatikus differenciáció alapján: magmás kőzetek légnemű és szilárd alkotórészekből álló, többkomponensű, többnyire szilikátos olvadékok kikristályosodásával alakulnak ki. Az olvadékban a gázok és gőzök oldatban tartják a szilárdakat, ezért lehűlés során kristályos szerkezetű lesz. A kristályosodás mélysége szerint megkülönböztetjük a:
- mélységi magmás kőzeteket és a
- vulkáni kőzeteket.
* Diagenezis szerint: üledékes kőzetek felszíni (másodlagos) folyamatok, azaz a felszíni vagy felszínközeli kőzetek:
- lepusztulása,
- mállása,
- a mállástermékek szállítása és lerakódása eredményeként létrejött laza üledékekből képződnek azok kőzetté válásával.
* Metamorfizáció szerint: a metamorf kőzetek: nagy hőmérsékleten és/vagy nyomáson korábbi kőzetek szilárd fázisú átkristályosodással jönnek létre. Az eredeti kőzet jellege szerint megkülönböztetünk orto- (azaz magmás kőzetből képződött) és para- (azaz üledékes kőzetből képződött) metamorfitokat.
Ennek megfelelően a Föld felszínének nagyobbik részét laza üledékek vagy üledékes kőzetek borítják, lefelé haladva viszont a laza üledékek aránya gyorsan, az üledékes kőzeteké lassabban csökken, a metamorf kőzeteké pedig fokozatosan nő. Mintegy 15 km mélyen már gyakorlatilag csak metamorf kőzeteket találunk.
Magyarország felszínének:
* 97,3%-án üledékes kőzeteket vagy laza üledékeket,
* 2,3%-án magmás kőzeteket és
* 0,4%-án metamorf kőzeteket találunk.
Forrás:
* Török Ákos: Geológia mérnököknek. Egyetemi tankönyv. Műegyetemi Kiadó Budapest, 2007. p. 78�80. ISBN 978-963-420-934-8
Vissza a tetejére
|